Nehéz kenyér ez a blogolás, főleg ha az ember egy 6 éves notebookon 256 MB memóriával és mobil internettel próbálkozik, de megígértem, hogy igyekszem naprakészen tájékoztatni mindenkit az eseményekről. Most letöltöttem az Opera böngésző 10.63. verzióját, és épp nem hal le kétpercenként. Hát akkor olvassátok úgy, ahogy eredetileg terveztem.
Csütörtök reggel 8 óra van, megérkezésemtől már eltelt két éjszaka és közte egy teljes nap. Tegnap bankszámlát nyitottam a helyi fiókban, aztán beugrottam Amsterdamba hogy mobil internetet szerezzek, vacsorára vettem teljes kiőrlésű barna kenyeret, ráksalátát, sajtot és almát (lehet utálni érte), túl vagyok a reggeli zuhanyzáson, megittam a kávém (nagy részét), és bár szürke az ég és ma még nem gyújtottam rá, de fülig ér a szám: megcsináltam!
Röviden: ennyi.
Bővebben:
Látszik, hogy Ferihegy nem számít biztonságosnak. Amsterdam Schiphol repterén ugyanis nem csőre érkeztünk, hanem buszozni kellett, és az is kiderült, hogy ez nem pusztán forgalomszervezés: ahhoz, hogy egyáltalán bemehessünk a tranzitba, még a földszinti üvegkalitkák egyikében az összes utasnak át kellett mennie egy ugyanolyan biztonsági ellenőrzésen, mintha épp most indulna a gépe. Áááá, ugyan, egyáltalán nem volt megalázó, ahogy a Malév 100 utasát külön végigmotozták, -szkennelték, -vetkőztették, pusztán hogy beléphessenek egy európai reptérre :-(
A bankszámlanyitásról, ami egy álom volt, úgy mesélek Neked, hogy Te is el tudd képzelni. Odamész nyitás előtt tíz perccel a bankhoz, mert kelet-európaiként megszoktad: ez kell ahhoz, hogy jó sorszámot húzhass. Persze első vagy, mert nincs sorbanállás, tipródás, egyáltalán senki nem várakozik semmire, sőt: konkrétan a kutya se jár a bankfiókban, hiszen (mint kiderül) normál esetben mindent otthonról intézel, max. a sarki automatáig mész el. A kedélyes, kicsit még álmos bankár (nem a marcona biztonsági őr!) ajtót nyit Neked, megkérdezi, kérsz-e Te is kávét (ő még erősen kapaszkodik a bögréjébe, és komolyan gondolja a kérdést), rájön hogy nem tudsz hollandul, ezért áttér kifogástalan angolra, majd hellyel kínál az asztala mellett. Nem a paraván mögött állsz, és nem is egy üvegfal mögé dugdosod a papírjaidat. Ezt is beleértve 25 percen belül végzel és az utcán találod magad, némileg csodálkozva, hogy ennyi volt?, magyarként, Hollandiában, egy olyan bankszámla birtokosaként, amely internetbankot, debit cardot (betéti kártyát, mert hülye azért nem vagy), chipknipet (erről majd máskor) is tartalmaz egyben. Egy fillért sem fizettél a nyitásért, és később is csak havi 2,75 EUR-t fogsz fizetni mindezekért. Ha akarnál, akkor sem tudnál elhelyezni most készpénzt, mert a bankfiók nem foglalkozik készpénzzel, nincs is hozzá infrastruktúrája. Érted? mert én alig hiszem el! Egy bank! Lassan mondom:
a bankfiók nem foglalkozik készpénzzel.
Fizesd be majd az automatánál a kártyáddal, ha annyira akarod. Így persze nincs szükség méregdrága biztonságtechnikára, pénzszállító autókra, őrző-védő személyzetre sem, ettől lehet olcsó. Az útleveledet beszkennelték, de nem kellett kitöltened 17-féle papírt külön mindenhez a kézírásoddal, amit utána bepötyögtek volna a gépbe, hogy legalább hibázhassanak: nem, helyetted a bankár közvetlenül a gépbe írta azt a keveset, ami mégsem töltődött ki automatikusan. Ügyfélnek érzed magad. Királyság!
Na jó, még nem ébresztelek fel, álmodj tovább. Kimész az állomásra (nyugodtan mondhatod, hogy egy kis falusi megálló, mert a vonatok fele csak átrobog), az automatánál érintőképernyőn kiválasztod a célállomást és az összes többi paramétert, majd fizetsz ahogy akarsz (érme, chipknip, bankkártya), kezeled a jegyet a peronbelépőn, vársz 1-12 percet (ahogy kiérkeztél), felszállsz a percre pontos vonatra, elhelyezkedsz a tiszta ülésen, úgy teszel mintha értenéd amit olvasol a helyi Metro újságban, de hazaviszed a háziaknak akik nem utaznak minden nap, közben figyeled a hangosbemondót aki hollandul és angolul is közli, hogy hol jártok éppen, de ha esetleg fülvédőd lenne, akkor a vonaton levő tucatnyi monitor egyikén is követheted az útvonalat és a pillanatnyi sebességet. Utasnak érzed magad, ez is királyság.
Amikor mobil internetet vásárolsz egy távközlési szolgáltató bemutatótermében, nem kell bemutatnod a munkáltatói igazolásodat, az előző havi gázszámládat meg a nevedre szóló vezetékes telefon-előfizetésedet :-) mert elég, ha kifizeted az USB sticket és az adatmennyiséget. A szolgáltatás maga nem olcsó, tehát lassan azért felébredhetsz, de mégis embernek érzed magad, mert nem vetkőztetnek le a lelkedig feleslegesen. Királyság.
Mai zárszó:
Az ember ösztönösen is megerősítést keres egy-egy döntése alátámasztására, ezért (bár továbbra sem szeretnék itt nagyban politizálni) kikívánkozik belőlem, hogy nem kellett sokáig várnom az első önigazolásra. Tegnap minden magyar hírcsapból az folyt, mennyire korlátozni kívánják az Alkotmánybíróság jogkörét. Hát, csak tessék, csak tessék. Nem elegáns, de hatékony módszer. Hollandiában úgyis alkotmányos monarchia van, szóval engem már nem érhet meglepetés a tárgyban. Királyság ez is, ami készül, igen.
