Legalábbis én most csak egy malomban jártam, na de az aztán milyen!
A történet a Zaan folyónál kezdődik. Az itt élő emberek a kereskedelemből és a halászatból meggazdagodva 1600 körül építették meg első szélmalmaikat. Először arra használták őket, hogy a takarmányokat megszárítsák, aztán egy komplett ipari körzet nőtt fel a környéken. 1000 szélmalomban árpát, rizst, papírt, fát, növényi olajokat, mustárt, kendert, dohányt és sok más anyagot dolgoztak fel. A szélmalmok a gőzgépek elterjedésével, az 1850-es évektől kezdtek kiszorulni az ipari termelésből, és a Zaan mentén, a skanzenben már csak 13 malom maradt meg az elmúlt idők ipari és technológiai emlékeként.
A szél meglehetősen bizonytalan energiaforrás, de az idő nagy részében forgatja a malmot. Azonban ez nem történhet a molnár nélkül, aki a vitorlákat és a teljes malomtetőt (ami majdnem 15 tonna) a szó szoros értelmében elforgatja. Ugyancsak ő szabályozza a vitorlák és a deszkalapok alkalmazásával a malom forgásának sebességét. A molnár egy fék segítségével állítja meg a vitorlák forgását (ez egy faköteg-fék a malom kupolájában). Minél erősebb a szél, annál több gépet tud mozgásba hozni. Szélcsendes napokon pedig takarítás, iszogatás, kártyázás és általános szórakozás volt a program :-)
A Macska (De Kat) nevű malom 1782-ben épült, különféle festékek és színezőanyagok őrlésére. Annak idején nagy mennyiségben importáltak trópusi fákat a kelmék festésére. A nehéz fadarabokat vésőkkel szilánkokra hasogatták, majd a forgácsokat 5-7 tonnás kövekkel porrá őrölték, utána egy forgó dobban megrostálták. A malom földfestékeket, mészkövet és polírozóanyagokat is őrölt. A feldolgozott, lisztszerű pigmenteket a festők lenolajban dörzsölték el, így állították elő a festéket.
A Macska tán az utolsó széllel hajtott, ma is működő festékmalom a világon. Termékeit antik pigmentek és festékek gyártásához ma is értékesítik.
Így néz ki ma a Zaan folyó partja:
Ilyen a skanzen távolabbról:
Ilyen a Macska kívülről:
Fotón azért jobban mutat, de az nem forog:
Így forognak a kerekek (elég félelmetes, egy-egy kő itt éppen 3 tonna):
meg még így is forognak:
Éppen krétaport őrölnek, az alapanyag a francia Ardennekből jön, a késztermék pedig lehet művészi kréta, vagy focipálya-festék, vagy akár linóleum-összetevő is (tudjátok, amivel lelinóleumozzák a Lenin-mauzóleumot).
Egy szinttel feljebb: nehéz visszaadni, milyen jó szél van, mennyire remeg alattad az egész malom, milyen hatalmasak a méretek: kicsit úgy érzem magam, mint Katalinka a dalban:
"kerék alá tesznek, onnan is kivesznek":
Micsoda gépezet, és minden fából:
Lépjünk ki a felső szintre! Ilyen a kilátás a holland tájra, jól nézzétek meg, mert ilyen magasra Hollandiában ritkán jut az ember :-)
Jaj, egy malom :-)
Nem baj, a másik irány is nagyon szép, bár kissé lapos:
Most pedig nézzük, hogyan állítja szélbe a malmot a molnár:
A felső szint ablakán szerencsére nem lehet kihajolni, mert ehhez képest a nyaktiló meg a guillotine igen humánus kivégzőeszközök voltak:
Eggyel feljebb már csak a hóhér szobája van :-)
A gép forog, az alkotó pihen:
Ennyit mára a tudomány és technika újdonságaiból, bocs ha túl műszaki lett ez a poszt, de végülis mérnök volnék, vagy mi...