Korábban már voltam kétszer Izraelben, de csak 3 illetve 2 napra, mondhatni villámlátogatásra. Első alkalommal, még 2003-ban vendéglátóink elvittek Tiberias-ba, ahol a Jordán folyó indul a Genezáreti-tóból a Holt-Tenger felé, ott keresztelte meg Keresztelő Szent János Jézust. Az csodaszép élmény volt, de még mindig bennem van, ahogy teljesen tárgyilagosan mondták: ja, a tó túlpartja a Golan-fennsík, oda nem annyira lenne érdemes átnéznünk :-) Második alkalommal, 2008-ban még ennyire sem volt idő, viszont hazafelé úgy és annyiszor és annyiféleképpen szétszedtek és átvizsgáltak minket a reptéren a biztonsági ellenőrzésen, hogy hiába mentünk ki 3 órával a gép indulása előtt, csak azért nem maradtunk le, mert a sokadik átvilágítás, laptop-szétszerelés és a rengeteg keresztkérdés után megunták (nem tudom mással magyarázni), egy katonanő végigrángatott a reptéren, úgy vágtattunk át minden ajtón, mint kés a vajban, és egyszercsak a tranzitban, a gép indulási kapujánál találtuk magunkat. Mint amikor véget ér a csúszda, és hirtelen belepottyansz a vízbe.
Nem tagadhatom, hogy tán ezek miatt, tán a TV-ből folyamatosan ömlő rémhíráradat miatt (merényletek, arab országok közelsége, folyamatos készültség stb.), tán a messzeség és az egzotikum miatt (mégiscsak Ázsia, még ha “Közel”-Kelet is) volt bennem egy kis szorongás, mikor kiderült, hogy egy hónapot fogok itt tölteni. Vajon ki sem merem dugni az orrom a hotelszobából?
Aztán megérkeztem a Ben Gurion reptérre, a beléptető tiszt kicsit csodálkozott, hogy a visszautam csak egy hónap múlva lesz esedékes, de különösebb problémázás nélkül beengedett. Kiléptem az előcsarnok elé, a 30 fokba, a szikrázó napsütésbe, leraktam a bőröndömet, leültem egy padra, rágyújtottam (Amsterdam, tehát hajnali 5 óta ez volt az első cigim! délután 3-kor!), és kényelmesen szétnéztem. Pálmafák. Ragyogó kék ég. Taxik. Hiénák is persze :-) szerencsére már előre felkészítettek, hogy a diszpécserhez kell mennem fix tarifás autóért. Hazatérő utasok, akiket a családjuk vár. Üzletemberek. Gyerekek, asszonyok, férjek. Teljesen hétköznapinak tűnik. (Na jó, a datolyapálmák talán mégsem.)
A taxis csak kicsit morog, hogy fix tarifa a belvárosig, de aztán beletörődik a sorsába, jó tempóban visz Tel Aviv felé, közben elintéz egy pár telefont a haverjaival (persze hogy oroszul beszél), érkezéskor megköszöni a borravalót, és készségesen segít kivenni a bőröndöt a csomagtartóból. Itt sincs meglepetés.
Bejelentkezés a szállodába: minden gördülékeny, a szoba kényelmes (egy hónapra ennyi tán el is várható), kipakolok, rendezgetek, teszek-veszek, és közben morfondírozom: a csudába, csak nem fogok itt majrézni négy hétig? Vettem egy nagy levegőt, felöltöttem egy teljesen átlagos nadrágot, hozzá egy hosszú ujjú inget, amelynek feltűrtem az ujját (mert azért igen meleg volt, főleg Hollandia után), útlevél a farzsebbe, azzal kiléptem a főutca forgatagába, hogy elvegyüljek, és tíz perc múlva kiderült, hogy az „álcázás” annyira jól sikerült, hogy eltévedt turisták engem állítottak meg megkérdezni, hogy merre van a valami. Segíteni ugyan nem tudtam nekik, de ez egy kicsit megnyugtatott: működik a rejtőszín, most már akkor ide nekem az oroszlánt is!
Tel Aviv nyüzsgő nagyváros, tán leginkább egy végtelenített budapesti Nagykörúthoz hasonlít, olyasmi keresztutcákkal tarkítva, mint a Király utca vagy tán a Ráday, mindez keverve egy kis iparipark-érzéssel. Autó autó hátán, lakóházak, gyorséttermek, szállodák, utcai árusok, szállodák, parkocskák, üzemek, irodaházak, elszórva itt-ott egy-egy felhőkarcoló, kicsit olyan érzésem van, hogy hiányzik a tudatos várostervezés. Az élet viszont folyamatosan zajlik, 0-24-ben.
A hosszan tartó hőség és a szárazság miatt is lehet, mindenesetre érezhető és látható szmog van. A magasabb házak közé beszoruló meleggel együtt néha kifejezetten bántó, de amint meglódul a szellő a tenger felől, máris jobb egy kicsit.
A közlekedés némiképp keleties: nem mennek túl gyorsan, viszont rendszeres dugók vannak szerte a városban, és a sofőrök a legkisebb dologra is azonnal rádudálnak. Ehhez még csak az sem kell, hogy kifejezetten bénázz vagy figyelmetlen légy: elég, ha sávot váltasz (tök normálisan), vagy megállsz (bár előtted is megálltak), vagy elkezdesz indexelni, vagy épp nem kezdesz el :-), máris nyomják ezerrel. Ennek ellenére meglepően előzékenyek, átengedik a gyalogosokat, szigorúan betartják a piros lámpát, szóval figyelnek egymásra.
Bár Izraelben piacra menni állítólag biztonsági szempontból ellenjavallt, a Karmelt mégsem hagyhattam ki. Ez tán a legnagyobb piac Tel Avivban, és semmi olyat nem tapasztaltam, ami miatt picit is aggódnom kellett volna. Az egyik irányban egy rendes keleti bazár: részben ruha és egyéb aprócikkek (a könyvektől a telefonos butikig), részben pedig élelmiszer, fűszerek, zöldség- és gyümölcsárusok, hús, hal. A másik irányban pedig kézművesek és egyéb mutatványosok: üveg, fa, textil, porcelán, mütyürök, ajándéktárgyak, bűvészek, zenészek, sőt maga a Messiás is ott ült egy szőnyegen: szakállas, aszkéta alkatú fiatalember, hosszú fonott hajjal, az új világvégét jövendölve. Hogy mitől volt ő a Messiás? Hát mert azt állította magáról. Volt is nagy közönsége: sokan kinevették, sokan komolyan felháborodtak rajta és hangosan vitatkoztak vele, de teljesen beleillett a vásári hangulatba.
Ha már a biztonságról van szó: igen, észrevehető egyfajta készültség, de egyáltalán nem zavaró. Amikor bemész egy bevásárlóközpontba vagy egy moziba vagy egy nagyobb étterembe, a bejáratnál három rutinos mozdulattal végigsimítanak a fémdetektorral, és belenéznek a táskádba, amit neked kell kinyitnod. Ha tudod, hogy mindez érted történik, a harmadik alkalom után már észre sem veszed, annyira természetes. A hotel alatti parkoló biztonsági őre a sokadik találkozásunkkor már azzal a kérdéssel állított meg: „Do you have guns?” Jót nevettünk mindketten – de azért ismét ellenőrzött, mert az ördög nem alszik.
És hát a tenger. Utáljatok, kövezzetek meg, de nem mindennapi élmény (ezért kihagyhatatlan) december elején a 22 fokos, a legaljáig kristálytiszta tengerben úszkálni (látod a halrajt magad előtt!), majd kifeküdni a forró homokba napozni. Igaz, hogy már nincs szezon, tehát nincs életmentő személyzet, ezért ki van téve a „swimming prohibited” tábla, de ilyenkor az ember nem tud angolul :-) és persze nem is voltam egyedül aki megszegte a szabályt.
(Folyt. köv. – Jeruzsálem)
