Kicsit hosszúra sikerült ez az adásszünet. Volt benne munka is bőven: angol, svéd, francia, német, cseh, holland és magyar ügyfeleknél egyaránt, és persze jutott más is: első angliai vezetési "élményem" rögtön egy bérelt jobbkormányos autóval, "hosszú skandináv éjszakák", tökéletes francia szálloda a tehénlegelő közvetlen szomszédságában, végeláthatatlan dugók a holland és német autópályákon, kellemes prágai séta, és új étlap a Corners Pubban.

Állapotomat jól jellemzi egyik kedvenc részletem a Fonográf együttestől:

"Voltam már fenn, voltam már lenn
A legtöbbször a kettő között, útközben
Voltam már rossz, voltam már jó
Földön járó, csillagokra bámuló"

Valahogy mindig így érzem magam. Nem mondom, hogy nem szeretem ezt a helyzetet; "bolygó hollandivá" is így lettem. Most mégis különleges az élmény, és a bolygóból rövid időre állócsillag lett: itt a család, velünk van néhány olyan tárgy, ami nagyon hozzánk nőtt, meg vettünk hozzá újakat is :-), porcelán macskák néznek ki az ablakon, az igaziak meg bejárnak a konyhába barátkozni, szervezzük a holland iskolába járást, van helyi parkolási engedélyünk, megízleltük az első nagy kerek edami sajtot, megittam az első söröket a szomszéddal, és a folyamatos esőzésekre való tekintettel vettünk egy használt, de kifogástalan szárítógépet is: a jövő elkezdődött.

A napi edzéstervet jelentősen segíti a folyamatos mászkálás a két emeletnyi csigalépcsőn: a routert lent kell beszerelni, de a másodikon van a fúrógép, aztán mikor lent kész a kapcsolat, fel kell menni nyomtatót telepíteni, amihez viszont lent felejtettem a papírt - és egyelőre ugyanez van borotválkozáskor és telefontöltéskor is. Majd megszokom :-)

A ház máris bensőséges és otthonos: a muskátlik a hátsó udvaron pihenik ki a nagy út fáradalmait, a bejáratnál valami holland cserepes virágok figyelnek (feleségem szerint lila, szerintem sötétkék, a virágárus fiú szerint viszont bíbor, nesze neked színelmélet), a konyhapulton mázas csuprok, az ablakban pedig az ülőgarnitúrához illő orchideák (a színüket már saccolni sem szeretném). Feleségem épp a kölykökkel hülyéskedik:

"Ki emel, ki emel, ringat engemet,
Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet,
Elolvad a világ, de a közepén
Anya ül és ott ülök az ölében én."

Útközben vagyunk, mint már annyi éve, de azt hiszem, itt most megállunk kicsit.