Drága Barátaim, Ti mindannyian, akik ott voltatok!

Nem ezzel a bejegyzéssel akartam indítani a blogomat, de úgy érzem, mindenképp tartozom Nektek annyival, hogy legelőször is megköszönjem azt a hihetetlen élményt, a meglepetést, a meghatódottságot, az ajándékokat, és azt az igazi felhőtlen, sugárzó örömet, amelyet szereztetek nekem azzal, hogy eljöttetek felköszönteni (48, igen, máris) és ki tudja mennyi időre elbúcsúzni.

Mondtam már ott is, utána is: így még sokkal nehezebb lesz, ezzel a tudattal elmenni messzi vidékre, hogy ilyen sokan tartotok barátotoknak, éreztetitek a szeretetet, az összetartozást.

Hosszú időre szóló, lélekmelengető, meghatározó útravalót kaptam Tőletek.

Köszönöm.