Egyik kedves olvasóm kérésére jelzem: köszi, már abba-hagyhatjátok a drukkolást :-). Minden sínen van, olyannyira, hogy írni sem volt időm a héten.
A hollandi nem is lenne bolygó, ha megmaradna a fenekén. Hétfőtől csütörtökig irodakukac voltam, de pénteken megkezdődött a nagy utazás, Brüsszellel. Hú, mondhatjátok: az Atomium, meg a Grand Place, meg a Mini-Európa, meg a pisilős kisfiú. Hát, az utóbbi volt is, de csak az irodaház harmadik emeletén a mosdóban, mikor már harmadik órája tartott az első megbeszélés. Brüsszelnek csak annyira nevezném a Diegemben tapasztaltakat, amennyire mondjuk az érdi ipari parkot lehetne Budapestnek nevezni. Közkeletű tévedés irigyelni az utazós állásokat. Elmondom, hogy is volt a péntekem.
Hajnalban (megelőzve az egyébként elképzelhetetlen méretű dugókat) korán keltem, hogy az amsterdami körgyűrűn 8-ra beérjek az amstelveeni irodába. Ilyenkor még csak a felvezető sávokban áll be a forgalom, míg később a rádió már nem is az egyes szakaszokon mondja be a dugót, hanem csak azt, hogy összesen 150 km-nyi sorbanállás van (ami még nem is számít soknak).
Mindenesetre eddig minden szép és jó: laptop csatlakoztatva, kávé kitöltve: gyere munka, megeszlek reggelire :-)
Ekkor telefonált a főnököm, hogy át kéne mennem Brüsszelbe, mert délben lesz egy megbeszélés, utána megismerkedhetnék személyesen az ottani kollégákkal, elkezdhetném megtanulni azt az alrendszert, amit Brüsszelből koordinálnak, és legalább vele is találkozhatom, mert jövő héten másutt dolgozik.
Rendben, mi sem természetesebb: navigátor bekapcsol, pontos cím beír, 198 km, végig autópálya, 1 óra 56 perc, elindulok 3/4 9-kor, bőőőőőőven lesz időm odaérni.
Ahogy azt Pistike elképzeli... Amstelveenből kijutni önmagában 40 perc volt, pedig kifelé tartottam, elvileg szemben a dugóval. Utána pedig hiába volt helyenként 2 x 5 sávos az autópálya: olyan nagyvárosok vannak az útvonal mentén 50 km-es körzetben, mint Utrecht, Hága, Rotterdam, Eindhoven, Antwerpen, sőt Gouda (hogy sajtokról is essék szó), tehát örültem, amikor nem álltam. Egyre fokozódott a drámai feszültség, ahogy fogytak a percek, de végülis hajszálpontosan délre megérkeztem. Így aztán az értekezlet alatt komolyan irigyeltem azt a bizonyos fent említett fiúcskát.
A megbeszélések 6-ig tartottak, és már végeztem is a munkanappal. Okulva a délelőtti tapasztalatokból, nem kíséreltem meg bemenni várost nézni a péntek esti csúcsban, inkább elindultam visszafelé. Nem részletezem az úton majdnem végig szakadó esőt, melynek ellenére zárás előtt bejutottam az este 10-ig nyitva tartó boltba, hogy hétvégére felvértezzem magam némi ennivalóval.
Tanulság: egy hatalmas város az egész Beneluxia, korán kell kelni, és indulás ELŐTT el kell menni a mosdóba.
